A kotóról általánosságban és személyesen

Annak hogy japán szakterületre kerültem, abban szerepet játszott az, hogy megismerkedtem a kotó hangszínével, mégpedig a Hiroshima nevezetű amerikai-japán jazz fusion zenekarnak köszönhetően. Ez még jóval az animék és a japán szak előtt volt. A kotó egyébként egy 13 húros hárfa szerű kínai eredetű, de japánosodott hangszer.
Egy válogatáson hallottam először a Lion dance című slágerüket, és sokáig nem is igazán tartozott a kedvenc számaim közé. Aztán valahogy a p2p korszakában belebotlottam egy-két másik számukba, amiket igazán megszerettem. A fusion zenékben elég kacifántosan tekerik a hangsorokat, könnyedén transzponálgatva skálákat, aprólékosan kromatikázva. Akkoriban erre volt rá állva a fülem, így a kotó szólók, amelyek bele vannak ágyazva a Hiroshima zenéjébe, nem különösebben mozgatták meg a fantáziámat. “Pentatonban pötyögés” ennyit fogtam fel belőle. Aztán egyszer valamikor rájöttem, hogy a kotónál valami egészen mást kell hallgatni. Ez az iménti bejegyzésben fémjelzett “fadarab” hangzás. Egy húr megpendítése is óriási élmény. Meg az, hogy nem temperált hangszer, ezért egy egyszerű pentaton skála is “megszólal” a hangszeren, nem úgy mint a zongorán ahol flikk-flakkozni kell ahhoz, hogy elbűvöljük a hallgatóságot.

Ez volt a kezdet, majd később az “Ensemble Nipponia” és a “Yamato Ensemble” (nem a dobos csapat) valamint Miyagi Michio művei nyomán elkezdtem érdeklődni a tradicionális japán zene iránt. Adott volt hogy a japán hangszerek közül a kotóra essen a választásom, ami hasonló funkciót tölt be a japán zenében mint a zongora az európai klasszikus vagy jazz zenében. Nem biztos hogy okos döntés volt még egy hangszert bevenni a repertoárba, de ez már csak született betegség nálam. A kotó mo.-n különleges hangszernek minősül, a japán zenei scéna mint az alföldi táj olyan üresen kong a széles horizont alatt, az is adott volt hogy jó betyárként belovagoljam a térséget és megfélemlítsem a szembejövőket. Ez rendje módja szerint meg is történt, ám a Tápió-patakon alapított japán-betyár falu betelepítésére még várni kell.
Folyt köv, első félkereskedelmi célből leszállított hangszerem történetével.

Addig is egy versike:

Mivel ez egy fadarabka
s a kotó méretéből fakad,
szállításnál sok baj akad,

ha törik lesz nagy sírás
azért se legyen fontos más,
csupán a jó csomagolás

íme a Hiroshima egyik híres slágere a “One wish”: Ez pedig egy Alpakka reprodukció pedagógiai célokra, aki ügyes itt meg is tekintheti a soundcloud csatimat, amire eddig még nem is raktam fel semmi “komolyat”:


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük