Paka 3 megjelenési formája パカの三つの姿

Most szívesen leírnám nektek, hogy ma milyen jó tökfőzeléket és bejglit csináltam, továbbá hogy besavanyítottam egy adag káposztát. De ez sajnos nem gasztronómiai blog, hanem zenei. Úgyhogy nem lehet, mert én erkölcsös ember vagyok.

今日は本当は冬瓜スープ、クルミロールを作ったこと、サワークラウトを支度したことについて書きたかったが、残念ながらこちらは音楽のブログでして、 わたくしはそう言ったモラルを守る、料理の話と音楽の話を交えることのできない人間なんです。

Az előző bejegyzésben leírtam nektek, hogy mi volt alpakka előtt. Azt hogy miért és hogyan lett az alpakka most nem írom le, mert az egy szövevényes bár kevésbé izgalmas történet. Mondhatni hiányzik a poén a végéről, ezért nem engedhetem meg hogy egy ilyen silány sztori beszórja csak úgy ebbe a magas szinvonalú mindennap hahotázunk blogba. Mégegyszer bocsánat, szóval ez egy zenei blog, nem vicc újság. (Az erkölcsöknek élni igen nehéz.)
Tehát, Alpakkának 3 megjelenési formája. 
前回の記事は日本語は付いてなかったが、アルパッカの前に何があったか、書き解きました。なぜ「アルパッカ」という名前になったかというのを、面白くない話であるため、控えさせて頂きます。さてこの記事ではアルパッカの三つの姿について解説していきたいと思います。


1. Csordás Gyula チョルダーシュ・ジュラ(第1姿態)
Főbb jellemzői: nagyon erkölcsös, társadalmilag és szociálisan elfogadott, jólfésült, gyakran borotválkozik, megértő, gondoskodó, békességes, japán szakosként végzett és az ennek megfelelő szférában dolgozik, irodai munkára is képes, megtanult spórolni, de nem valami jó üzletember. Rendkívül szerény. Ő a 3 alak közül jelenleg a legközismertebb.
主な性格:とてもモラルがいい、社会に溶け込んでいて認められいている、社交的、髪の毛がいい感じに揃えている、頻繁にヒゲを剃る、思いやりがある、面倒を見る、平和的、大学は日本語専攻卒業して、そしてこの分野で仕事をしている、事務仕事もできる、節約ができるようになったが、ビジネスセンスがよくない、とても慎ましい。三つの姿の中ではいまもっともよく知られています。


2. Alpakka avagy az egyértelműsítés kedvéért “Sima Alpakka”. (第2姿態) Alpakka legideálisabb alakja, ami a zenei alkotáshoz elengedhetetlen. Jámbor, keveset eszik, ha adnak neki valami hangszert akkor hetekig is eláll, szeret csak úgy feelingezni, nézni a felhőket, bambulni a fákat, kávézni, teázni, beszélgetni időkorlát nélkül, sétálni céltalanul, rajzolni. Mostanában keveset látni.
「アルパッカ」または「地味パカ」は音楽創作活動にもっとも大切で、最良姿態である。ボケ、小食、楽器さえもらえれば、何週間も持つ、雲や樹を長く眺めたり、コーヒーしたり、お茶したり、時間制限なしおしゃべるしたり、目標なく散策、絵描きなどが好き。最近あまりみない。


3. Varázslatos Alpakka, Alpakkának a szuper alakja. Tud repülni, sokat táncol, énekel, forr benne a vitalitás, kicsordul belőle az adrenalin, kiszámíthatatlan, bombasztikus, olykor veszélyes, meghökkentő, és erkölcstelen. Ez a forma szükséges a zenei produkciók előadáshoz, ami mellesleg rendkívül energiaigényes. Mostanában még Sima Alpakkánál is ritkábban lehet látni.
マジカルアルパッカ(第3姿態)
アルパッカの最強変態 :飛ぶことができる、よく踊る、歌う、血潮が燃えている、アドレナリンが溢れこぼれる、予想しにくい、爆発的、ときには危険、突拍子もない、無礼である。出演する際にはこの姿がもっとも大切な姿です。最近地味パカよりも見当たらない。

以上パカペディアよりでした。

(pakapedia)

Macskák délutánja

A nyár végén hazalátogattam, és slukkoltam párat a híres magyar nyárfadús levegőből. Persze nyárfák sokmindenütt vannak a nagyvilágon, de legjobban csak is a pannon medencében susognak az eféle lombok. Ennyi élményt talán még sosem nyújtott a fák látványa, leginkább nyár, de a nyír is jó, fűz, meg sok más aminek a nevét sem tudom. Hát ennyit rólam. Mindenesetre régi ismeretségben vagyok velük az biztos. Ha csak a hangulatomtól függött volna én egész itten létem alatt mint valami csúcs színes mozifilm csak lombokat, növényzetet nézegettem volna. Olykor lentről, máskor fentről, átszellemülve Leányfalun a dunaparton, a Rómain, Esztergom felé menet útközben, Törökbálinton valahol az M0-s mellett, vagy éppen csak a házunk kertjében. Ezt régen csak úgy hívtam flesselés, vagy feelingezés. Volt is egyszer hogy estfelé kiültem a házunk elé az utcára, valószínüleg zenével a fülemben. Épp hazafelé tartott a szomszéd srác és megkérdezte? “Hát te mit csinálsz itt?” mondom “fílingezek” (micsoda hülye kérdés gondoltam magamban). De erről jut eszembe hogy a minap a tengerhez ültem ki hasonló módon amikor szintén egy szomszéd kutyát sétáltatva arra kószált ahol üldögéltem magamban szürkületkor, “jó estét”, “jó estét” “mit csinál itt, talán gondolkodik?” “jaa nem csak zenét hallgatok” (ja akkor jó)… Érdekes hogy mennyi gyanút kelt másokban ha csak ülünk magunkban valami jó helyen, és élvezzük a tájat, a levegőt. Hát igen ez a mai világ, mindig csak a rohanás. Ha nem matatsz, szöszmötölsz azt mondják rólad lusta, mihaszna, elmebeteg, gyanús alak, gáz vagy. Pedig higgyétek el ez nem is valami jóga, vagy meditáció, egyszerűen feelingezés. Na szóval Törökbálint. Ha már hont jártam, megerőszakolva a feszített menetrendet beiktattunk bátyámmal egy stúdiózást a híres SuperSize Hangstúdióban. A M1-es és az M7es elágazásánál az M7-es felé, majd az első kijáratnál ki, fel a nullásra majd ott is az elsőn ki vagy valami ilyesmi. Ahogy lejövünk a nullásról egy különös szervíz útra jutunk ami a kamionok számára egyfajta pihenőhelyként funkcionál. Valószínüleg ezért telepítettek ide jó magasra szabott fekvőrendőröket, amiken a nullásról enyhe 70-80as sebességgel leröpülvén nem éppen kellemes athajtani. Én már be voltam avatva ezért nem ugrattam, javaslom Ti is lassítsatok. Két fekvőrendőr után drasztikus váltás egy tanyasi útra. Kb egy kilóméteren keresztül sík terepen, akácossal körbeölelt út, némileg romantikára sarkall, de azért inkább most ne flesseljünk mert sok a kátyú. Megérkezünk a célállomásra már ha ez nevezhető Törökbálintnak, bokrok között katonai őrhelynek is beillő barátságos szocreál kocka, mely csak a lugas fáival áll szomszédsági viszonyban. Kedvesen szocreál, kicsit le van harcolva, de nem kérkedik semmiféle cicomával, csupán apró cickomjaival, akik ha jól saccoltam akkor lehettek úgy 2 hetesek. Meg kell őket zabálni, de ha lehet akkor inkább mégiscsak mi adjunk nekik enni, had nőjjenek nagyra. Mily furcsa szerencse, hogy aznap mi is cica misztérium által ihletett zenei anyag felvételét terveztük. A “Macskák délutánja” egy családi történet, amelyeknek főszereplő szülői házunk cicái. Jól táplált békességes tünemények, akik felnőtt ülőhelyet igényelnek, és súlyuk azonos – hanem több – a tangóharmónikáméval. Ők aztán tudhatják mi az flesselés, hisz egésznap bajszuk se rezzen, annyira statizálni tudják magukat egy-egy kényelmes fotelben. “A mihasznák!” gondolnánk, no de nincs ez mindig így, van hogy rejtélyes körülmények között hosszabb időkre elpárolognak. Vadászni mennek? Vagy a szomszédhoz kajálni? Esetleg társadalmi élet? Pasizás? A valóság igen megdöbbentő, de erről írnom most kár hiszen mesél majd róla a zene. Annyit azért elárulok hogy a mesés szépségű magastátrába repít utunk, ahol megannyi kaland vár minket. A cicák rendszeresen odajárnak át dolgozni, ott keresik meg a családi harmóniára és békére valót.

Folyt köv