Hortobágyi húsos palacsinta

A profizmushoz az is hozzá tartozik… de hát a profizmus nem is jó… szóval az is a velejáró a profizmusnak hogy valójában nem is annyira jó dolog (ált isk magyartanárom Mária néni most biztos megszólna azért hogy “szóval” kezdtem mondatot, de hát szavak nélkül igen nehéz a beszéd), inkább olyan mint a sárga út, ahol optimális lépésekben kell haladni, időnként érdekes figurák társaságában. Igen, a profizmus az valójában az optimalitás. Pl úgy írni blogot, hogy ne kerüljön sok időbe, mégis meglegyen a megfelelő kattintás. Ez ebben a hónapban eddig nem sikerült, de még van pár nap, hátha kompenzálok valami ultra-sikeres bejegyzéssel. Holnapután pl lesz egy kisebb fellépés(mire ezt olvassátok már vége is van), egy jazzes formációval. A minap próbáltunk is, persze lehet hogy túlspiláztuk. Számolgattam mikor játszottam utoljára jazz formációban, kb egy rupó napja. Megnyugtat a tudat, hogy ha félrenyúlok is majd mondhatom hogy ez “dzsessz”. Na igen, hogy mi lesz a menü? Először is “hulló falevelek”. Felütötte a fejét a felfedezés miszerint Kozma József magyar nemzeti származék volt. így hasonlóan magyar nemzeti származék zenészként új apropót kínál ez a csodálatos alig 18 milliószor feldolgozott dzsessz sztenderd. 3 kihívást tartalmaz a darab, 1, hozzá tenni a 18 millió verzióhoz valami újat 2, megtalálni a magyaros vonatkozásokat/szerzői utalásokat a kompozícióban, 3, újra felfedezni és megszeretni, mert magyar…

1, nehéz 2, nincs 3 nehéz, de azt hiszem egész jól sikerült

Ezután a lombhullató örökzöld után, egy másik lassan magyar sztenderdé avanzsáló nóta, Lusta Dick nótája. Kevés magyarországon híres magyar eredetű jazz nóta van a “szomszédok zenéjét leszámítva”… , ez egy könnyen emészthető, és élvezettel játszható darabka.
íme itt egy egyszerű kotta hozzá dzsesszereken, merthogy csak akkordjelzéseket írtam. Egyébiránt ez a dal Deák Tamás szerzeménye. Sokáig nem is tudtam, (ez leginkább engem minősít), de rá lett kérdezve, ezért utána néztem…

A harmadik szám, a “Repülj madár repülj” című népdal feldolgozás volt. A Kodály-Bartók hagyomány szerint egy népdalfeldolgozás bármikor jöhet. Az akadémia munkássága nyomán ez a szemlélet egészen a dzsessz zene színterét is átitatta. A nehézség a magyar népdal feldolgozásokkal az az, hogy általában rövid 4 strófás, azon belül is magát ismételgető dallamocskákról van szó. Ez mulatós muzsikához tökéletes hosszúság, könnyen megjegyezhető, együtt énekelhető. Csak hát ebből kéne valamiféle kompozíciót alkotni, ami nem is olyan egyszerű feladat. A jazz-ben ez általában így néz ki: eljátszuk a dallamot, aláharmonizálunk valami kitekert akkord, majd “rázás művészien”. Na lényegében valami ilyesmit csináltunk 😛 Talán lesz felvétel, talán!

És akkor jöhet a hortobágyi palacsinta, merthogy csináltam, és ez is paprikás és mint azt már jól megtanultátok elengedhetetlen a zenéléshez;)


ハンガリーの癒し音楽、Magyar gyógyzene

ブダペストの17区を舞台にした癒し音楽。日本語の説明は更にこの下になります。

Többen nem is ismerik el Budapest részeként. De hivatalos iratokban mégis a főváros egyik kerületeként szerepel. Az 50-es években kezdődött, hogy megavárosokat kezdtek el létrehozni, mindezt úgy próbálták hogy megpróbálták felduzzasztani a környező falvakat akkorára, hogy összeérjen a középső nagy gumóval. Ez anno a 17.ker esetében is így lehetett, azonban a duzzasztás mégsem sikerült teljesen. A méltán híres 67-es busz járat, amely megrajzolja kőbánya és zugló határát, rákoskeresztúr irányába veszi útját. Aztán hosszas kilómétereken, elhagyva az egis gyógyszergyárat kőbányaként regisztrált senkiföldjén halad tovább. Az első áldozó utasok, mind ezt dúdolják. “Hova megy a kis busz Titusz? Szívemnek e táj mint kaktusz. Szúrós-szívós, időtálló, mindig üres buszmegállók. A táj nem úgy fest mint Pest. Vajon ma hol találja fejemet az est? Bokor, ganéj, sínpálya, zötty! budapest táblája elköszön. Sűrű erdő, korom éj, szívem nincs már mit remélj. Vadvirágot s csókot halmomra, poraim határvégi malmoknak. Lelkem szállna egekbe már, de pest most tárt karral vár. Tompán huppanó rákosnak fénye, újra virrad lelkem reménye.
Ó Baumax szelleme, hol vagy most? kit a kapitális tisztító szél elmosott. Csak a tesco áll még, az ócska, nyárfasor szomorúan sír alatta.
Hova megy a kis busz Titusz? Fel a dombra, szívem virulsz. Odafent vár uszoda, cukrászda, óvoda, s ha megyek mindig köszönt a madár óda” (közisemert popnóta)
(egy kis japán intermezzo aztán folytatás! )

私の実家にもなる17区はブダペストの面積の一番大きい区と言われている。大平原が広がりかけるペストの東部、ラーコシュ小川沿いに面していることから、ラーコシュケレステゥール(ラーコシュ交差路)、ラーコシュ州などという呼び方がある。本当に細くてちょろちょろしているからラーコシュ「小川」です(サウンドクラウドのカバー写真を参考に)。植生といい、街並みといい、ラーコシュ州はハンガリーにしては全く普通な風景になります。その中には「鳥の丘」という全然「丘」っぽくはないが、確かに鳥がいっぱい住んでいる住宅地区があります。このような少し素朴で自然が元気なところで、このポストで紹介しようとしている音楽が作られました。鳥の丘の早朝の鳥たちの泣き声を土台に、3段階のピアノの即興曲になります。リラックス、瞑想などのときに使えたらいいなと思いまして~。現在サウンドクラウドには1段のみ公開していますが、3段まで気になる方はメールして下さい。ね。


Egy szó mint száz! Meglehetősen természetdús a rákos partja, bár nem egy nemzeti park. De talán épp ez adja a szépségét, hogy teljesen átlagos, mégis van benne némi fennségesség. Ezt megörökítendő (bár valójában zenében megörökíteni nem sok értelme van), oridzsinelle madárhangokra alapozva lett szerezve egy kis zongorás gyógyzene. A madárhangok felvételét követően a zongorát egy nekifutásból szünet nélkül vettem fel. A zenei rész 3 stádiumra osztható, ezt tulajdonképpen lehet 15 perces meditációs lépcsőnek is felfogni, ahogy tetszik.

A madárhangok a házunk előtti utcarészen kerültek megörökítésre, egy tavaszi hajnalon 5 és 6 óra között. Ugyani ki kellett retusálni belőle néhol a postás motorozását, de azon kívül minden teljesen természetes, eredeti és organikus. A madarakat nem kérdeztem meg a szerzői jogokkal kapcsolatban, de eddig nem kaptam visszajelzéseket. A soundcloud-on egyelőre az első stádiumot hallgathatjátok meg. Akit érdekel a fullos verzió írjon privibe 😉