Jogos a kérdés, és néhanyan tudhatják, de azért nem túl közismert.
Kezdjük hát az alapoknál. Először nem volt még Alpakka… Annak idején bátyám kezdett el tevékenykedni az unokatesóm által vezetett “Breeze” nevezetű demoscene-es ún. demo-s csapat zeneszerzőjeként. A demoscene-hez járultak ún “Party”-k, aminek a lényege az volt – csak hogy a hivatalos definíciót idézzem – “számítógépes szakemberek gyülnek össze, és mérik össze szakmai tudásukat”. Ez részben tényleg így volt, de azért sok volt az olyan ember aki csak gamelni járt. A party-k csúcspontja a “demó kompó” volt, ahol az egyes résztvevő csapatok audió-vizuális bemutatóját lehetett megcsodálni, majd szavazni arra hogy melyik is volt a legjobb, legszórakoztatóbb. A demókhoz zene is járt, és engem ez a rész érdekelt a legjobban. Mármint, akkoriban szerettem mindent úgy csinálni mint a bratyó, adott volt tehát hogy én is zenét fogok szerezni. legalábbis majd valamikor:)
Nos mindez a “zeneszerzés” a legelején a Commodore 64 platformján történt. Szószerint programozni kellett a zenét, kezdve a hangszínek kikódólásával. Most nem megyek bele ennek a szépségeibe, mert elég speciálisan kattant területe ez a zenének, de elég kocka.
6-7 éves lehettem akkoriban és ez a C64-es kockulás akkor még túlbonyolult volt nekem, úgyhogy az kimaradt. Tisztán emlékszem, hogy egyszer míg bátyám komponált, addig én origamiból Nóé bárkáját hajtogattam, de akkor még csak passzív élvezője voltam a dolgoknak. A pc-s zeneszerkeztésbe viszont már bele tudtam szállni. Névszerint a Fast tracker 2 nevű zeneszerkeztő kezelését sajátítottam el. Első “szerzeményemet” 10 éves koromban írtam…, hát ami azt illeti innentől csak felfelé vezethetett az út! 😀 Az első korszakomban leginkább ún. “house” stílusu zenékre specializálódtam (a kevésbé járatos olvasók kedvéért egyfajta “tuctuc” zene ), a Viva TV meg Top TV-ben hallgattuk a Mr.Jack-et meg ilyesmi. A house-on belül is több alstílusba beleástam magam, deep, pszicho, garage, happy stb… ( szerintem amúgy sikerrel 😉 ) Bátyám akkoribán már többszörös díjnyertes volt a zenéivel, jöhetett az, hogy lassan én is induljak egy ilyen számítógépes zenei versenyem. 13 évesen belföldön 5-ik, külföldön 13-ik helyezésig jutottam. Egy ideig el tudtam volna képzelni hogy csodagyerek lesz belőlem, de ezen a ponton álmaim véget is értek.
Időben kicsit vissza kell ugranom most. A zeneszerzéshez ugyebár művésznév is kell. Nem igazán tudtam mi legyen, ha jól emlékszem unokatesóm javasolta, hogy legyek “miszter suksz”. Olyan menően hangzott, hogy nagyon belelkesedtem és elfogadtam a nevet(ekkor lehettem 10). Később felvilágosítottak, hogy ezt tulképp mr.suxx-nak kell írni, és talán azt is hogy mit jelent 😛 Na de mire felvilágosodtam, nem is érdekelt az egész. Mr.$uxx-ként “s” helyett dollárral írtam a nevemet. Ez valamiféle gengszter dolog lehetett:) Gyakorlatilag az érettségiig ezen a néven íródtak a zenék, amik szoftveresen készültek. A váltás 2005 nyarán történt… De ezt majd a következő részben…, talán ki is fejtem…
Mr.$uxx pályafutása leszámítva a fentebb említett két közepes eredményt, sok nyilvánosságot nem kapott. A legfontosabb műveket egy csokorra gyüjtve egy kedves barátom szülinapjára “Végülis átjöhetsz” címmel CD-re kenve ajándékoztam. (ezt az albumot pont a minap hogy-hogy nem, megtaláltam valami googledrive mappában! mik vannak). Továbbá egyetlen egyszer, egy igen jó érdi buliban, visszavonulás utáni retro jelleggel Mr.$uxx live act-et adott elő alpakkás pólóban és tiroli szuvenír szövet sapkában.