Beküldve:

Hortobágyi húsos palacsinta

A profizmushoz az is hozzá tartozik… de hát a profizmus nem is jó… szóval az is a velejáró a profizmusnak hogy valójában nem is annyira jó dolog (ált isk magyartanárom Mária néni most biztos megszólna azért hogy “szóval” kezdtem mondatot, de hát szavak nélkül igen nehéz a beszéd), inkább olyan mint a sárga út, ahol optimális lépésekben kell haladni, időnként érdekes figurák társaságában. Igen, a profizmus az valójában az optimalitás. Pl úgy írni blogot, hogy ne kerüljön sok időbe, mégis meglegyen a megfelelő kattintás. Ez ebben a hónapban eddig nem sikerült, de még van pár nap, hátha kompenzálok valami ultra-sikeres bejegyzéssel. Holnapután pl lesz egy kisebb fellépés(mire ezt olvassátok már vége is van), egy jazzes formációval. A minap próbáltunk is, persze lehet hogy túlspiláztuk. Számolgattam mikor játszottam utoljára jazz formációban, kb egy rupó napja. Megnyugtat a tudat, hogy ha félrenyúlok is majd mondhatom hogy ez “dzsessz”. Na igen, hogy mi lesz a menü? Először is “hulló falevelek”. Felütötte a fejét a felfedezés miszerint Kozma József magyar nemzeti származék volt. így hasonlóan magyar nemzeti származék zenészként új apropót kínál ez a csodálatos alig 18 milliószor feldolgozott dzsessz sztenderd. 3 kihívást tartalmaz a darab, 1, hozzá tenni a 18 millió verzióhoz valami újat 2, megtalálni a magyaros vonatkozásokat/szerzői utalásokat a kompozícióban, 3, újra felfedezni és megszeretni, mert magyar…

1, nehéz 2, nincs 3 nehéz, de azt hiszem egész jól sikerült

Ezután a lombhullató örökzöld után, egy másik lassan magyar sztenderdé avanzsáló nóta, Lusta Dick nótája. Kevés magyarországon híres magyar eredetű jazz nóta van a “szomszédok zenéjét leszámítva”… , ez egy könnyen emészthető, és élvezettel játszható darabka.
íme itt egy egyszerű kotta hozzá dzsesszereken, merthogy csak akkordjelzéseket írtam. Egyébiránt ez a dal Deák Tamás szerzeménye. Sokáig nem is tudtam, (ez leginkább engem minősít), de rá lett kérdezve, ezért utána néztem…

Amigo-MioLetöltés

A harmadik szám, a “Repülj madár repülj” című népdal feldolgozás volt. A Kodály-Bartók hagyomány szerint egy népdalfeldolgozás bármikor jöhet. Az akadémia munkássága nyomán ez a szemlélet egészen a dzsessz zene színterét is átitatta. A nehézség a magyar népdal feldolgozásokkal az az, hogy általában rövid 4 strófás, azon belül is magát ismételgető dallamocskákról van szó. Ez mulatós muzsikához tökéletes hosszúság, könnyen megjegyezhető, együtt énekelhető. Csak hát ebből kéne valamiféle kompozíciót alkotni, ami nem is olyan egyszerű feladat. A jazz-ben ez általában így néz ki: eljátszuk a dallamot, aláharmonizálunk valami kitekert akkord, majd “rázás művészien”. Na lényegében valami ilyesmit csináltunk 😛 Talán lesz felvétel, talán!

És akkor jöhet a hortobágyi palacsinta, merthogy csináltam, és ez is paprikás és mint azt már jól megtanultátok elengedhetetlen a zenéléshez;)


Beküldve:

Paka jelenések　パカ出現

Aki szemfüles volt az kiszagolhatta, hogy “van valami a levegőben”. Bár még igen kezdetleges, de a honlapon megjelent egy naptár! Miszerint e hónapban két jelenése lesz Pakának. Nem nagy, de kicsi. Bár a minap közzé tétetett, hogy Paka harmónikás bácsi lesz ha nagy leszek, ezúttal mégis zongizni fog majd. Az első mikró jelenés 20-án lesz a művházban ahol ugyebár Cs.Gy. dolgozik, és ahol már már irodai munkára is képessé vált, mondhatni a mindig pénzéhes társadalom elismert tagjává vált. Zárójelben azt is el lehet mondani, hogy a tavalyi évhez képest kevesebb síugrást nézett munkaközben(bezárójel).

Csordák csordájára, megrendezésre fog kerülni egy nagy-zongorás esemény, itt ebben a művháznak nevezett közösségi házban. Persze mint mindig itt sem minden a zenéről fog szólni, hiszen az első rész egy versenyfutás lesz, melynek az első 10 helyezettje fog tudni csak leülni a zongora elé. Még szerencse hogy ezúttal nem énekes esemény lesz, így talán nem lesz annyira nehéz leküzdeni a légszomjat. Azért dilemma van bőven… tudnivaló az első helyezettnek kell először játszani, ami azt jelentheti, hogy hiába előzött meg mindinki mást, lehet hogy nem lesz ideje megfelelően kipihenni a futás fáradalmait. Rosszul fog játszani, szomorú lesz és pocsékba megy az egész délutánja. Aki viszont túl sokat spóról a futásnál, az lehet hogy kimarad a tízből. Ideális tehát a középmezőny, mindig csak a sárga úton haladjunk. Ha sikerült bekerülni, onnantól kezdve viszont aranyélet van.

Nekem mint alkalmazottnak szerencsémre nem kell majd futnom, viszont legalább egy számot játszani fogok. Kinek mi a javaslata milyen számot játszak?

観察力の高い方はもしかしたらお気付きかもしれませんが、アルパッカランドのHPにイベントカレンダーが追加されました。シンプルですが、これからのイベントについてここで告知しようと思います。パカは今月は２回出演予定ですが、その最初の１回はなんとチョルダーシュ・ジュラがたまにおつとめの青海公民館でございます。こちらの公民館はチョルダーシュが一人前の社会人になった場所にもなります。そしてここで事務仕事、そしてヤギの世話の仕方を覚えることができました。

さて１０月２０日（日）にこの青海公民館に「こうみんかんぴあの」と称して、グランドピアノを開放するイベントが開催することになりました。但し音楽ばかりのイベントではなく、まずは競走～　１０位以内に入ったら、ピアノの演奏が褒美（先着順１０名）。息詰まりに注意！　パカはここは職員のため競走する必要はないので、ラッキーです。そして少なくとも１曲はひかせてもらいます。何にしましょうか？　アイデアをお待ちしています♪

Bocsánat de a hosszabb verzióra várnotok kell legalább holnapig.
長いバージョンは早くても明日までお待ち下さい。

Beküldve:

Paka 3 megjelenési formája パカの三つの姿

Most szívesen leírnám nektek, hogy ma milyen jó tökfőzeléket és bejglit csináltam, továbbá hogy besavanyítottam egy adag káposztát. De ez sajnos nem gasztronómiai blog, hanem zenei. Úgyhogy nem lehet, mert én erkölcsös ember vagyok.

今日は本当は冬瓜スープ、クルミロールを作ったこと、サワークラウトを支度したことについて書きたかったが、残念ながらこちらは音楽のブログでして、 わたくしはそう言ったモラルを守る、料理の話と音楽の話を交えることのできない人間なんです。

Az előző bejegyzésben leírtam nektek, hogy mi volt alpakka előtt. Azt hogy miért és hogyan lett az alpakka most nem írom le, mert az egy szövevényes bár kevésbé izgalmas történet. Mondhatni hiányzik a poén a végéről, ezért nem engedhetem meg hogy egy ilyen silány sztori beszórja csak úgy ebbe a magas szinvonalú mindennap hahotázunk blogba. Mégegyszer bocsánat, szóval ez egy zenei blog, nem vicc újság. (Az erkölcsöknek élni igen nehéz.)
Tehát, Alpakkának 3 megjelenési formája.　
前回の記事は日本語は付いてなかったが、アルパッカの前に何があったか、書き解きました。なぜ「アルパッカ」という名前になったかというのを、面白くない話であるため、控えさせて頂きます。さてこの記事ではアルパッカの三つの姿について解説していきたいと思います。


1. Csordás Gyula チョルダーシュ・ジュラ（第１姿態）
Főbb jellemzői: nagyon erkölcsös, társadalmilag és szociálisan elfogadott, jólfésült, gyakran borotválkozik, megértő, gondoskodó, békességes, japán szakosként végzett és az ennek megfelelő szférában dolgozik, irodai munkára is képes, megtanult spórolni, de nem valami jó üzletember. Rendkívül szerény. Ő a 3 alak közül jelenleg a legközismertebb.
主な性格：とてもモラルがいい、社会に溶け込んでいて認められいている、社交的、髪の毛がいい感じに揃えている、頻繁にヒゲを剃る、思いやりがある、面倒を見る、平和的、大学は日本語専攻卒業して、そしてこの分野で仕事をしている、事務仕事もできる、節約ができるようになったが、ビジネスセンスがよくない、とても慎ましい。三つの姿の中ではいまもっともよく知られています。


2. Alpakka avagy az egyértelműsítés kedvéért “Sima Alpakka”. （第２姿態） Alpakka legideálisabb alakja, ami a zenei alkotáshoz elengedhetetlen. Jámbor, keveset eszik, ha adnak neki valami hangszert akkor hetekig is eláll, szeret csak úgy feelingezni, nézni a felhőket, bambulni a fákat, kávézni, teázni, beszélgetni időkorlát nélkül, sétálni céltalanul, rajzolni. Mostanában keveset látni.
「アルパッカ」または「地味パカ」は音楽創作活動にもっとも大切で、最良姿態である。ボケ、小食、楽器さえもらえれば、何週間も持つ、雲や樹を長く眺めたり、コーヒーしたり、お茶したり、時間制限なしおしゃべるしたり、目標なく散策、絵描きなどが好き。最近あまりみない。


3. Varázslatos Alpakka, Alpakkának a szuper alakja. Tud repülni, sokat táncol, énekel, forr benne a vitalitás, kicsordul belőle az adrenalin, kiszámíthatatlan, bombasztikus, olykor veszélyes, meghökkentő, és erkölcstelen. Ez a forma szükséges a zenei produkciók előadáshoz, ami mellesleg rendkívül energiaigényes. Mostanában még Sima Alpakkánál is ritkábban lehet látni.
マジカルアルパッカ（第３姿態）
アルパッカの最強変態 ：飛ぶことができる、よく踊る、歌う、血潮が燃えている、アドレナリンが溢れこぼれる、予想しにくい、爆発的、ときには危険、突拍子もない、無礼である。出演する際にはこの姿がもっとも大切な姿です。最近地味パカよりも見当たらない。

以上パカペディアよりでした。

(pakapedia)

Beküldve:

Mi volt az Alpakkaland előtt? (pakapedia)

Jogos a kérdés, és néhanyan tudhatják, de azért nem túl közismert.
Kezdjük hát az alapoknál. Először nem volt még Alpakka… Annak idején bátyám kezdett el tevékenykedni az unokatesóm által vezetett “Breeze” nevezetű demoscene-es ún. demo-s csapat zeneszerzőjeként. A demoscene-hez járultak ún “Party”-k, aminek a lényege az volt – csak hogy a hivatalos definíciót idézzem – “számítógépes szakemberek gyülnek össze, és mérik össze szakmai tudásukat”. Ez részben tényleg így volt, de azért sok volt az olyan ember aki csak gamelni járt. A party-k csúcspontja a “demó kompó” volt, ahol az egyes résztvevő csapatok audió-vizuális bemutatóját lehetett megcsodálni, majd szavazni arra hogy melyik is volt a legjobb, legszórakoztatóbb. A demókhoz zene is járt, és engem ez a rész érdekelt a legjobban. Mármint, akkoriban szerettem mindent úgy csinálni mint a bratyó, adott volt tehát hogy én is zenét fogok szerezni. legalábbis majd valamikor:)

Nos mindez a “zeneszerzés” a legelején a Commodore 64 platformján történt. Szószerint programozni kellett a zenét, kezdve a hangszínek kikódólásával. Most nem megyek bele ennek a szépségeibe, mert elég speciálisan kattant területe ez a zenének, de elég kocka.

6-7 éves lehettem akkoriban és ez a C64-es kockulás akkor még túlbonyolult volt nekem, úgyhogy az kimaradt. Tisztán emlékszem, hogy egyszer míg bátyám komponált, addig én origamiból Nóé bárkáját hajtogattam, de akkor még csak passzív élvezője voltam a dolgoknak. A pc-s zeneszerkeztésbe viszont már bele tudtam szállni. Névszerint a Fast tracker 2 nevű zeneszerkeztő kezelését sajátítottam el. Első “szerzeményemet” 10 éves koromban írtam…, hát ami azt illeti innentől csak felfelé vezethetett az út! 😀 Az első korszakomban leginkább ún. “house” stílusu zenékre specializálódtam (a kevésbé járatos olvasók kedvéért egyfajta “tuctuc” zene ), a Viva TV meg Top TV-ben hallgattuk a Mr.Jack-et meg ilyesmi. A house-on belül is több alstílusba beleástam magam, deep, pszicho, garage, happy stb… ( szerintem amúgy sikerrel 😉 ) Bátyám akkoribán már többszörös díjnyertes volt a zenéivel, jöhetett az, hogy lassan én is induljak egy ilyen számítógépes zenei versenyem. 13 évesen belföldön 5-ik, külföldön 13-ik helyezésig jutottam. Egy ideig el tudtam volna képzelni hogy csodagyerek lesz belőlem, de ezen a ponton álmaim véget is értek.

Időben kicsit vissza kell ugranom most. A zeneszerzéshez ugyebár művésznév is kell. Nem igazán tudtam mi legyen, ha jól emlékszem unokatesóm javasolta, hogy legyek “miszter suksz”. Olyan menően hangzott, hogy nagyon belelkesedtem és elfogadtam a nevet(ekkor lehettem 10). Később felvilágosítottak, hogy ezt tulképp mr.suxx-nak kell írni, és talán azt is hogy mit jelent 😛 Na de mire felvilágosodtam, nem is érdekelt az egész. Mr.$uxx-ként “s” helyett dollárral írtam a nevemet. Ez valamiféle gengszter dolog lehetett:) Gyakorlatilag az érettségiig ezen a néven íródtak a zenék, amik szoftveresen készültek. A váltás 2005 nyarán történt… De ezt majd a következő részben…, talán ki is fejtem…

Mr.$uxx pályafutása leszámítva a fentebb említett két közepes eredményt, sok nyilvánosságot nem kapott. A legfontosabb műveket egy csokorra gyüjtve egy kedves barátom szülinapjára “Végülis átjöhetsz” címmel CD-re kenve ajándékoztam. (ezt az albumot pont a minap hogy-hogy nem, megtaláltam valami googledrive mappában! mik vannak). Továbbá egyetlen egyszer, egy igen jó érdi buliban, visszavonulás utáni retro jelleggel Mr.$uxx live act-et adott elő alpakkás pólóban és tiroli szuvenír szövet sapkában.