Elmúlt hát a november, advent első vasárnapját gyújtogatjuk. Nagy örömömre elkezdődött a síugró szezon, nagy bánatomra nem tudom nézni… Az élet már csak ilyen, a jóval mindig jár valami rossz. De természetesen nem hibáztatok senkit.
Bárcsak vissza tudnék emlékezni hogy mivel telt el a november… Elkezdtük szervezni pl a “Macskák délutánja” koncert turnét! Május 9,10,16, ezek a jelenlegi dátumok, de még változhat… Mindahárom alkalom Japánban a Chita-félszigeten. A repülőtértől végülis közel, aki mo-ról jönne esetleg… Komoly tüzijátékra van kilátás. Természetesen a magyar turné is előbb-utóbb beüt majd.
A hónap második fele a “Dunai hajóút” bűvöletében telt. A 29-i koncertet teltsátor előtt mondhatom sikerre vittük. Időnként az elhaladó négysávos út zajával versenyezve. A “Hulló faleveleket” lírikus bevezetőjét pl egy mentőautó szirénájával ölre kelve kellett érvényre juttatni, na ezt nem tudom sikerült e… Általánosságban mondhatjuk, hogy ezen a koncerten a ppp, pp, p, mp dinamikai sáv nem igazán volt működőképes.
Egyébiránt a szervező hölgy zseniális volt, nem csak hogy tip-top, klipp-klapp, de énekes lévén színpadi tanácsokkal is ellátott a beállásnál, a nézőteret pedig az ő két kórusa töltötte meg. Igazi “a délelőtt háziasszonya” volt.
Sokan nem tudjátok, de a “Dunai hajóút” egy japán matróz első kalandjait meséli el a Passau-Budapest járaton, amelyet egy hajónaplóba írt le. Ezúttal Emi olvasta fel az összes hajónaplós bejegyzést, legutóbb ugyanis felváltva csináltuk…
A korábbi koncerthez képest újítás volt még, hogy Martin Ferenc barátunk néhány képével felturbóztuk a vizuális hatást a teremben. Ezúton is köszönjük szépen! Talán ennek köszönhetően is állítólag sokaknak átjött hogy ez a Duna. Legközelebb turbotuning lesz 😉
A délelőtt egyik nagy felfedezése: a lusta magyarokból lettek az olaszok, mert ők mindig fekve éneklik a himnuszt… (pontpontpont)
Nos ahogy az előzetesben megelőlegeztem, ennek az olasz étteremnek a szexepilje a korlátlan espresso és a tiszta nemes szódavíz. Mindennek ellenére csak két espressot és egy hosszú kávét ittam, szódát is csak egy pohárkával, amit kaparó torokkal a kocsiba ülve rögtön meg is bántam. Legközelebb többet iszom, de az is biztos már hogy termoszt is vinni kell.
És hogy mi következik? Paka bácsi az óvodában! Korábban volt már ilyenre példa, a sorozat tehát folytatódik (az alábbi linken még videót is lelhettek) Minden korosztálynak más kell. Elég nehéz eltalálni. Tervszerint magyar körjátékot, jingle bells-t, Totorót meg talán egy kis sramlit fogok játszani. Drukkoljatok, hogy jól menjen 😉