ブダペストの１７区を舞台にした癒し音楽。日本語の説明は更にこの下になります。
Többen nem is ismerik el Budapest részeként. De hivatalos iratokban mégis a főváros egyik kerületeként szerepel. Az 50-es években kezdődött, hogy megavárosokat kezdtek el létrehozni, mindezt úgy próbálták hogy megpróbálták felduzzasztani a környező falvakat akkorára, hogy összeérjen a középső nagy gumóval. Ez anno a 17.ker esetében is így lehetett, azonban a duzzasztás mégsem sikerült teljesen. A méltán híres 67-es busz járat, amely megrajzolja kőbánya és zugló határát, rákoskeresztúr irányába veszi útját. Aztán hosszas kilómétereken, elhagyva az egis gyógyszergyárat kőbányaként regisztrált senkiföldjén halad tovább. Az első áldozó utasok, mind ezt dúdolják. “Hova megy a kis busz Titusz? Szívemnek e táj mint kaktusz. Szúrós-szívós, időtálló, mindig üres buszmegállók. A táj nem úgy fest mint Pest. Vajon ma hol találja fejemet az est? Bokor, ganéj, sínpálya, zötty! budapest táblája elköszön. Sűrű erdő, korom éj, szívem nincs már mit remélj. Vadvirágot s csókot halmomra, poraim határvégi malmoknak. Lelkem szállna egekbe már, de pest most tárt karral vár. Tompán huppanó rákosnak fénye, újra virrad lelkem reménye.
Ó Baumax szelleme, hol vagy most? kit a kapitális tisztító szél elmosott. Csak a tesco áll még, az ócska, nyárfasor szomorúan sír alatta.
Hova megy a kis busz Titusz? Fel a dombra, szívem virulsz. Odafent vár uszoda, cukrászda, óvoda, s ha megyek mindig köszönt a madár óda” (közisemert popnóta)
(egy kis japán intermezzo aztán folytatás! )
私の実家にもなる１７区はブダペストの面積の一番大きい区と言われている。大平原が広がりかけるペストの東部、ラーコシュ小川沿いに面していることから、ラーコシュケレステゥール（ラーコシュ交差路）、ラーコシュ州などという呼び方がある。本当に細くてちょろちょろしているからラーコシュ「小川」です（サウンドクラウドのカバー写真を参考に）。植生といい、街並みといい、ラーコシュ州はハンガリーにしては全く普通な風景になります。その中には「鳥の丘」という全然「丘」っぽくはないが、確かに鳥がいっぱい住んでいる住宅地区があります。このような少し素朴で自然が元気なところで、このポストで紹介しようとしている音楽が作られました。鳥の丘の早朝の鳥たちの泣き声を土台に、３段階のピアノの即興曲になります。リラックス、瞑想などのときに使えたらいいなと思いまして～。現在サウンドクラウドには１段のみ公開していますが、３段まで気になる方はメールして下さい。ね。
Egy szó mint száz! Meglehetősen természetdús a rákos partja, bár nem egy nemzeti park. De talán épp ez adja a szépségét, hogy teljesen átlagos, mégis van benne némi fennségesség. Ezt megörökítendő (bár valójában zenében megörökíteni nem sok értelme van), oridzsinelle madárhangokra alapozva lett szerezve egy kis zongorás gyógyzene. A madárhangok felvételét követően a zongorát egy nekifutásból szünet nélkül vettem fel. A zenei rész 3 stádiumra osztható, ezt tulajdonképpen lehet 15 perces meditációs lépcsőnek is felfogni, ahogy tetszik.
A madárhangok a házunk előtti utcarészen kerültek megörökítésre, egy tavaszi hajnalon 5 és 6 óra között. Ugyani ki kellett retusálni belőle néhol a postás motorozását, de azon kívül minden teljesen természetes, eredeti és organikus. A madarakat nem kérdeztem meg a szerzői jogokkal kapcsolatban, de eddig nem kaptam visszajelzéseket. A soundcloud-on egyelőre az első stádiumot hallgathatjátok meg. Akit érdekel a fullos verzió írjon privibe 😉
