Cselendzs

Egy kedves kollégától kaptam egy Facebookos kihívást, aminek értelmében mindennap be kell posztolnom egy albumot. Ezek a facebookos dolgokat sosem értettem, és most is a hülyét tettetem inkább. Szóljon tehát ez a poszt 10 olyan zenei albumról ami megváltoztatta az életemet.

Jandó Jenő – Liszt

Na már most az elsőnél gondban vagyok, mivel otthon van a bakelit, aminek sajnos a címére már nem emlékszem. Liszt Ferenc második rapszódiája mély nyomott hagyott, mint azt már az előzetes önéletrajzomban is megírtam, 4 évesen ugráltam rá a gyerekszobában. Emlékeimben egy szinfónikus verzió él, de a zongorásat is biztosan hallgattam. Volt idő hogy úgy gondoltam a Ferencek nagyon tudnak zenélni, hisz Erkel is Ferenc volt. Nagypapám hagyatéka volt egy szép lemezgyüjtemény, ennek köszönhettem, hogy jó korán megismerkedtem az alap klasszikusokkal. Gyakorlatilag minden fontosabb mű megvolt korongon. Mély hatással volt rám a diótörő. Nem igazán ismertem a történetet, de egy varázslat volt számomra az a zene, most is az. A balettet felnőtkoromban láttam és a történetben magában kicsit csalódtam. Valahogy máshogy képzeltem a dramaturgiát. De jó tanulság, hogy a legendás művek a hallgatóságban születnek meg igazán.
Kiskoromban éppen Jandó Jenő örvendett népszerűségnek és szakmai elismerésnek. Legalábbis nálunk házon belül ő volt az etalon. Persze Czifra is volt, meg Kocsis is talán – korán tudatosult hogy jó zongorista csak magyar lehet – De lemezen inkább Jandó Jenő maradt meg emlékként.

Miha Debevec – Mladi Virtuozi

Nekem a harmónikázás ötlete az alpokból jött. Eredetileg a Tiroli zene volt rám nagy hatással. Azon belül is leginkább a steirische harmónika, azaz az ún. diatónikus stájer harmónika hangja ejtett rabul. Sokféle harmónika hangszín van, a világ jelenleg talán leginkább a musette-et ismeri, és leginkább francia sanzont vagy argentin tangót audióvizionál. Tehát ha harmónika akkor Franciaország, Párizs, valami koszos sikátor. Egy hajléktalan világégéssel játszik valami szomorú dallamot. Szerencsére a harmónika világa ennél sokkal színesebb, jobb és árnyaltabb. Én sokáig az osztrák zene bűvöletében éltem, aztán édesanyám hozott nekem egy CD-t egyenes szlovéniából. Elsőre kétkedve fogadtam, mivel az nem is tirol, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nagyon hasonló, sőt igazáből jobb is… Ezen a CD-n az akkor ifjú szlovén virtuóz Miha Debevec játszik. A számok nagy részét a szintén szlovén harmónikás legenda Zoran Lupinc szerezte. Lassan 10 éve nem tudok elszakadni ettől a felvételtől, gyakorlom is sokat, de hát nagyon pimaszul jól játszik az ifjú virtuózó.

Spyro Gyra – Catching the Sun

A jazz-korszakomat, középsulis és a felsőtagozatos éveim között éltem legintenzívebben. Első jazz lemezeink között volt egy úgy nevezett “That’s Jazz” válogatás. Ennek a második száma volt a Spyro Gyro – Morning Dance című nóta. Nem a szokványos jazz volt amit addig hallgattam, így elsőre furcsának találtam, leginkább Kenny G jutott az eszembe róla, ami ugyebár nyálas. Alkalmazkodva az általános jazzer reakciókhoz, cikinek tartottam, mert nincs benne világmegváltó szóló, és amúgy is kevés benne a szakmaiság. Később azonban őszintén elbeszélgettem magammal és bevallottam, hogy nekem valójában ez jobban is tetszik mint a hagyományos jazz. De hát akkoriban erről a zenekarról nem lehetett sokat tudni. A mainstream jazzer scéna nem igen fogadja el őket, mert nekik túl populáris, és kevés benne a világmegváltó szóló, meg az önfeláldozó művészi kiteljesedés, és persze a szakmaiság. Én ezt inkább úgy fogalmazom meg, hogy nem csapják szét a zenét. Úgy alakult hogy egyik nyáron, kb 14 éves lehettem, 2 hetet Bécsben tölthettem nagynénéméknél. Volt hogy egyedül sétálgattam az utcákon. Szerettem csak úgy sétálni, meg nézelődni. Angolul tudtam már valamennyire, de nagyon féltem mindenféle idegennek való kontaktustól. Ha tehettem nem fecsegtem feleslegesen. Úgy alakult hogy egyik nap meg lett nekem mutatva a CD bolt. Akkoriban nagy mániám volt a CD vásárlás. A CD boltban hosszas kutató munkát követően kerülhetett sor egy-egy lemez megvásárlására, mert általában anyagi vetületen 1db CD megvételére volt lehetőség. Sikerült eljutnom a belvárosi CD boltban, talán még most is üzemel valamilyen formában. Elkezdtem nézegetni a CD-ket. Azt hogy hogy, arra nem emlékszem, de talán sikerült megkérdeznem a boltost, hogy meg lehet e hallgatni a CD-ket. Meglehetett. A keresgélés közben csakhogynem rátaláltam a Spyro Gyra-ra. (Mint később kiderült a válogatás CD-n elírták a nevüket…ez egy ideig csalodásként élt bennem, hiszem a spyro gyro jobban rímmel mint a spyro gyra) Arra hogy mi volt a többi lehetőség nem emlékszem, de az biztos hogy küzdöttem gondolatban a mainstream scénával. Ami leginkább annyit jelentett hogy bátyám vajon mit fog mondani. Ő akkoriban Miles Davist hallgatott a keményvonalas korszakból, ami elég kontrasztosnak mondható. Dehát ellen mentem az árnak.
Talán ez az is az egyik oka, hogy bizony nagy bátorság kellett hogy odamenjek a kasszához és az eladó tudtára adjam, hogy márpedig én ezt most megveszem. Hogy mondtam e valamit angolul vagy sem, arra nem is emlékszem, mindenesetre sikerült a tranzakciót lebonyolítani. Hazafelé, azt hiszem ennek a teljesítménynek örültem a legjobban. Hazaérve beraktam a hi-fi lejátszóba és jött a varázslat. Az effektezett trombita szólóra azt hittem, hogy az nem is trombita hanem szinti, és azért van mert nem volt pénzük trombitásra. Kicsit sajnáltam is őket ezért. Tudniillik én szeretem azokat támogatni, akik éppen nincsenek rivaldafényben. Később kiderült hogy a kor legjobb session trombitása Randy Brecker játszik a lemezen. Aztán az is kiderült hogy a lemez készítésénel minden technika a rendelkezésükre állt. Nem voltak szegények…, de ennek ellenére a lemez továbbra is kedvencem.

Chick Corea – Friends

Volt idő, hogy Chick Corea-t és Herbie Hancock-ot tartottam a kedvenc zongoristáimnak. A jazztől való elfordulásom hatására a privát ranglistám is átrendeződött. A “Friends” című album azonban időtálló. Kinek mit mond a zene, nekem leginkább tavaszi/őszi erdőben való sétálás sejlik fel. Ösvény a pilis erdejében, kis kunyhó, kellemes ropogós füstszag, törpék gesztenyét sütnek, friss levegő. Mi kell még? Egy mölkky parti pl….

Hiroshima -Hiroshima

Nem mehetünk el szó nélkül a japán zenék hatása mellett. Szintén egy válogatás nyomán bukkantam rá a Hiroshima nevű zenekarra. A Lion Dance című számok számít sikernek, így az került fel a Jazz Funk and Fusion című válogatott lemezre. Kezdetben nem igen szerettem, mert hallhatóan a zenészek játéka nem hozta azt a “szintet” amihez én hozzá voltam szokva. Akkoriban még nem nagyon bontakozott ki a Japán iránti szerelem. Nem igazán pörögtem rá sem a shakuhachi hangjára, sem pedig a kotóra (japán hárfa). A kotó szóló egyenesen gagyinak hangzott, mivel általában csak egy pentaton hangsoron lehet játszani, egy számon belül. Semmi hirtelen hangnemváltás, félhanggal fel, félhanggal le stb… Aztán annyit hallgattuk, hogy arra eszméltem ez tetszik! Ez a lépcsőfok általában azt jelenti, hogy el kezdem keresni a lemezüket a boltokban is. Akkoriban kezdődött el a p2p fájlmegosztó szerverek használata. Sikerült valahogy rátalálnom a Hiroshima pár egyéb számára. Elég nehéz keresni, hiszen ezzel a névvel létezik egy rock banda is… Szóval az igazi átütést azt hiszem a One Wish című szám hozta meg. Ez a szám a Lion Dance-el ellentétben nem igazán nevezhető jazz fusion-nak. Jazznek sem igazán. Ez egy meditatív jellegű háttérzene? De pont ez adja a gyönyörűségét. A szellemisége, és a koto hangszíne.
Na de közben észre se vettem, mert ugrottam a One Wish-re ami nem is debütáló albumon szerepel. A Hiroshima 79-ben adta ki a névazonos Hiroshima című albumot. (Tudniillik ezt a zenekart jó részt USA-ban élő japánok alkotják.) Ezen az albumom szerepel a Lion Dance is, de leszámítva az utolsó számot, (ami kicsit félrement) mindegyik zseniális.

Miyagi Michio

A hiroshima szeretete ellenére sokáig nem igazán gondolkoztam azon hogy kotón tanuljak. A japánozás hozta meg szép lassan a vágyat. Voltak ugyan olyan számok, amik egyfajta japános feeling felé mutattak, az előbb említett One Wish, a “Ghost in the shell” anime főcímzenéje, Hisaishi Joe zenéje a “Chihiro szellemországban”-ból. Dehát ezeknek csak igen távolról van valami közük a tradícionális japán zenéhez, na meg a hangszerelésük is változó. Ahogy bekerültem az japánszakra, egyre több japán eseményre jártam. Volt szerencsém eljutni többek között 2 báb előadásra, és Nishi Yoko kotóművész szólókoncertjére is. Ezek azok az előadások amik elültették bennem a tradícionális japán zene iránti érdeklődést. Olyannyira távol van ez az európai zenétől, hogy nagyon nehéz szavakban ezt elmondani. Mondják hogy a zene milyen jó, mert túlmutat az emberi nyelven… hát ebben az esetben sajnos téves ez a meglátás. A japán tradícionális zene az én klasszikus/jazz/kodály neveltetésemmel pl egyáltalán nem értelmezhető. Az európai ember csak annyit mond rá hogy meditáció… Én is ebben a tévhitben éltem sokáig. A mai napig sok mindent nem értek, viszont sok részét megtanultam élvezni. Nos ebben a megértésemben nagy segítségemre volt egy Miyagi Michio szerzeményeit tartalmazó lemez. Mint később kiderült ez sem teljesen hagyomány japán, hiszen sok tekintetben erős benne az európai hatás. Azt hiszem ezért is volt könnyű befogadni.

Kaltenecker Trio – Ivory Tower

A jazz nagy szerelem volt a gimis éveimben. Ez többek között annak is köszönhető volt, hogy a 17.kerületi (anno)Dózsa Művelődésiház (most Vigyázó Sándor) működő jazz presso klubban közelről is megismerkedhettem a jazz scéna krémjével. Már persze beszélni nem beszéltem velük mert nem mertem, de láthattam őket élőben játszani. A jazz presso után gyakran sétálva mentünk haza bátyámmal, átbeszéltük a koncertet, és arról álmodoztunk mennyit fogunk mostantól gyakorolni mindennap. A legnagyobb hatással Kaltenecker Zsolt játéka volt ránk. Akkoriban mindig teltház előtt játszott a Kaltenecker Trió. A “The Crossing” című második albumuk volt leginkább műsoron. Borlai Gergő dobon, és Papesch Péter basszusgitáron. Ez a legendás felállás, túlzás nélkül világszinvonalú produkció volt. Kár hogy nem járt hozzá egy normális menedzsment. Valószínüleg kicsinyes dolgokon összevesztek a tagok és vége lett a varázslatnak. Az Ivory Tower volt az első Kaltenecker Trió lemez, amihez nagyon sok szép emlék fűz. Ezen Studniczky László “Zsatyi” basszusgitározik, szintén Borlai Gergő dobol, és majd elfelejtettem hogy Kaltenecker Zsolt zongorázik 😉

Kadlott Karcsi – Nádfedeles kisházikóm

4-5 éves lehettem, Kadlott Karcsi befutott zenésznek számított, gyakori TV-szereplések stb… A zenéjére nem emlékeztem de arra igen, hogy nőveremet cukkoltuk azzal, hogy neki valójában Karcsi lenne az igazi pasi 🙂 így hát a név mellett megmaradt bennem egy kép egy fickóról aki szereti a sört és a cigit. Más semmi. Hogy-hogy nem kb 16 év múltán a Rózsavölgyiben belebotlottam a “Nádfedeles kisházikóm” című kazettájába. Ami ha minden igaz igencsak olcsó is volt. Kicsi a kockázat alapon, humorból meg is vettem. Az elején humorból is hallgattam, aztán lefülelve egy-két felvillanó négyeshangzatot, apránként tényleg elkezdett tetszeni. Több lépcsős volt a dolog. Elején a dallamok kezdtek el tetszeni aztán egy pár év múlva elkezdtem figyelni a szöveget. Na ez megint egy óriási megvilágosodás, majd később arra is rá kellett jönnöm, hogy ez nem más mint a magyar nótázás hagyatéka, szóval párszor már rácsodálkoztam ennek a zenének a szépségére 😉 hát ennyit az én felfogó képességemről, már hogy csak lépcsősen megy. De mellettem legyen szólva, az énekórán nemigen beszélt a tanárnő Kadlott Karcsi műveltségéről. Pedig feldobná az énekórákat! Én legalábbis ha felszakadó vidámságra vágyok, akkor Kadlott!

Rácz Vali – Minden elmúlik egyszer

Meglehetősen depresszáns ez a cím. Egy talán Karácsonyi bevásárlás alkalmával jutalmaztam meg magamat ezzel a válogatás CD-vel, amely talán törött borítójának köszönhetően le volt árazva. A háború előtti budapesti miliő, egy ismerős mégis távoli világ jelenik meg a dalokban.
Bár korábban eljutottak már hozzám a sanzon számok a 30-as évekből, CD formában talán ez az egyetlen. Jó érzés amikor olyan magyar zenéket találok, amikért tudok rajongani. Ez a korszak összességében kedves számomra, pl. Kalmár Pál, Sebők Miklós dalait hallgatom még rendszeresen. A szövegeket még mindig aktuálisnak érzem, és mivel magyarul van eléggé át tudom élni. Ugyan időben elég messzire van tőlem ez a korszak, mégis úgy érzem hogy a nagyszülők, dédiken keresztül valamiért genetikailag sok jutott belőle nekem. A háború utáni korszakkal már nem tudok annyira azonosulni.

Zalakarosi szauna album

Sajnos se szerzőjét, se a címét nem tudom annak az albumnak, ami anno a zalakarosi fürdő színterápiás szaunájában szólt. Ezen belül is volt egy szám, ami annyira megtetszett, hogy addig jártam vissza izzadni, amíg fejben le nem tudtam kottázni a számot. Nem volt könnyű hiszen egy egész albumnyi zene járt körbe-körbe. Lehet persze hogy csak 30 perc volt, mindenesetre ki kellett várni mindig mire sorra jön az az egy! Az elején még nem ismertem a sorrendet, olyankor sokat kellett várnom, és sokszor eléggé szenvedés volt már mire megszólalt a várva várt szám.
Amíg még nem értem a zenét addig sok mindent legagyizok, így történt a Hiroshimával és a Kadlott Karcsival is, és ezzel a zenével is így voltam kezdetben. Nem fogtam fel pl hogy sok rész élőhangszerekkel van felvéve, és a szólamvezetést is jócskán alúlértékeltem, mondhatjuk hogy nem is hallottam igazán külön a szólamokat. Később megvilágosodtam, hogy ez egy igazi szakember műve. A téli fürdőzések, a friss vidéki levegő. Szaunázás után egy kis hűsölés a fagyos teraszon, majd pihi a büfében.
Ha minden igaz ma mára sajnos átalakult a fürdő és nem alkalmazzák már ezt a felvételt. Örülök, hogy legalább másfél számot sikerült megmentenem magamnak. Tessék parancsolni 1 szám.

Hát így állnánk.

がくふや武豊 Kottabolt Taketoyo

Lehetne mesélni, hogy mi minden történt a legutóbbi bejegyzés óta. Ami márciusban, Hófajd érkezésekor volt. Azóta eltelt több mint 5 hónap, ami leginkább a bezárkózás, elzárkózásról szólt. De szerencsés módon az alkotásról is. Megszületett a Csordás fivérek formációját fémjelző “Cosa Nostra” elnevezés. Kitalálódott 2 teljesen új albumnyi anyag. Új állomással bővült a Dunai Hajóút, tovább fejlődött a Felhők nyomában (amiről amúgy azt sem tudjátok hogy létezik egyáltalán;) )Feltöltődött jó pár youtube-os videó, amelyek között található többek között a Tokoname-i Magyar Konyha online főzőkurzus sorozatának eddigi 4 része, és a Seto-i sorozat eddig 3 része. És elkészült első alkalmazott thriller zeném is.

Megújult az Alpakkaland honlap. Amelynek jelenleg rivaldafényben úszó része a Taketoyo-i kottabolt, amelynek a megnyílásáról beszél már az egész város. A konzultáció részlegben irc-én beszélgethettek bárkivel aki éppen az oldalon van és felcsatlakozik. Továbbá némileg változott az aloldalak tartalma is. De sok álom van még, érdemes nap mint nap visszatérni.

前回の投稿よりもうすぐ半年経ちます。この半年は主に閉じこもるような行動が多かったのですが、幸い創造的な面でいうと生産能力の高い時期だったと言える:

・チョルダーシュ兄弟の音楽ユニット名がイタリア語の「コーザ・ノストラ」で決まりました。
・2アルバム程新作の案が纏まった
・すでに発表済みの「ドナウの船旅」に新しい箇所が加わって、曲が増えました。
・「雲を追いかけて」(日本名まだ考え中)未公開ソロピアノ作品が発展
・ユーチューバ―活動の成果、常滑オンライン・ハンガリー料理教室4話までUP、瀬戸のナトゥール・シリーズ3話までUP、初めてのスリラー音楽公開

そしてアルパッカランドが大改造中
クラシックデザインを守りながら、次々と新しいコンテンツを更新チューです。パカの相談室でIRC機能が導入。当サイトの訪問者ならどなたでもAlpakkalandのチャットルームにログインでき、チャットできます。新しいオリジナルアニメーションの挿入など。そしていま一番のハイライトは「がくふや武豊」のグランドオープン(待ち)。オーダーメイド楽譜をメインに楽譜屋サービスを広めようと思うばかり。私ながらの出来ですが、気になる方はぜひご相談下さい。

Tulipán és Hófajd 手風琴家族が増えました。

Jobb oldalt, a sok csatát megélt olasz Rolings márkájú “Tulipán”, baloldalt pedig a kimondhatatlan amerikai-olasz excelsior márkájú “Hófajd”.

Na nár megint Mónika! – gondolta magában… De a feleségem eddig jól tűri hogy új hálótárssal kellett osztozkodnia a hitvesi lepedőn. Azért nem annyira meglepő, hiszen nem mostohaságról van szó. “Hófajd” teljes mértékig közös szerzeményünk. Megláttuk, megvettük, bővült hát a mónika-család. Ki is próbáltam gyorsan az új hangszert, végigmentem a regisztereken, kizárólag magyarnak vélt dallamokat használtam. Ugyebár a profi harmónika-boltosok így szokják csinálni amikor bemutatnak egy hangszert. Keressetek rá, biztos lesz megannyi más videó “Excelsior 272E”. Ha majd nekem lesz harmónika márkám akkor az valószínüleg 97E vagy 169E lesz.

またモニカと遊んでんの?! と奥さんに言われるが~ しかしこれは不倫なんかではありません。日本ではアコーディオンですが、世界の多くの国では「ハーモニカ」として知られているのがこの楽器。中国名ー>「手風琴」(てふうきん)らしいが、日本は「手風琴」というと常滑のAEONでも売っているお菓子のことを言います。私からの提案: 日本語ではこれからこの楽器はアコーディオンでもなく、ハーモニカでもなく、てふうきんでもなく、「てかぜごと」と呼ぶべきではないでしょうか? さてこちらはブランド名がいいにくいエクセルシャー272Eの試弾をUPさせて頂きます。プロを真似て右手のマジャロシュ(ハンガリー風)メロディーのみを使用して、音色を順番に鳴らしていきます。

Újévi tervek – improvizáció 新年の計画 即興~


Szerencsére nem ma kezdtem el az idei év tervezgetését, mert ahhoz már késő lenne. Na persze a siker nincs függésben a tervezéssel, mindenesetre ha már tervezünk, akkor azt lehetőleg alapozott tervezés előzze meg. Az agyon-szervezett mai világban ugyanis a tervezést is legalább két fázisban elő kell tervezni, különben alulmaradsz a többi megatervezőtől. Akinek ez terhes, az inkább improvizáljon. Olyan is van pl akinek nincs ideje tervezni, mivel valamiféle nem várt örvénybe került bele, amit még a legjobb repülőpilóták se nagyon látnak előre.
お正月に新年の計画を立てるのがなんとなく遅い気がします。もちろん企画することで必ずしも成功を得られることはありませんが、せっかく計画するのであれば、徹底的な下準備も必要~ 企画社会でも言えるほどの現代、下準備の下準備までやらなければ、負けてしまいます。企画するのが向いていない人には即興という手段があります。私は今年は即興することを予定しています。即興は瞬間が与えるチャンスを握ることである。

Én idén tervezek improvizálni. Javasolom, hogy ti is tegyetek így! A komoly emberek világában alapvetően rossz a felhangja, de az improvizáció az amikor felismerjük a pillanat adta lehetőséget, és élünk vele. Ha mindig ugyanazt játszuk, akkor ugyan biztonságban vagyunk, de elszalasztjuk a megannyi pompás lehetőséget, mondhatni nem fogunk soha gólt lőni… mily szomorú…
Paka évének máris több támpillérje van. Az E&A gondozásában tovább reptetjük a Dunai hajóút című saját szerzeményt, továbbá új gondolatokat fogunk megosztani a “magyaros” projekt terén is. A legközelebbi dátum február 11., Toyoake városában este 6 órától fogjuk előadni a “DH”-t, kb 30 percben. Ezután lehetőség nyílik majd zserbót enni, és magyar borokat is kóstolni. さてパカの新年にすでに二つ軸があります。その一つはE&Aとしての活動~ このユニットではクラシック音楽の室内楽の他にオリジナル曲も演奏しています。2月11日愛知の豊明市にて改めてオリジナル曲のドナウの船旅を演奏します。この曲はパカの作曲活動をアピールする一方、ハンガリーの景色のよさを宣伝すべく演奏していきたいと思います。前回に比べてビジュアルも少しバージョンUPしましたので、お楽しみにして下さい。このイベントは我らは30分ほどの演奏になりますが、その他ハンガリーのケーキジェルボー、そして各種ハンガリーワインを味わうこともできます。ご興味のある方はまずメッセージ下さい。その他に3月にハンガリーの調べを普及すべく、「マジャロシュ」(ハンガリー風クラシック音楽)というプログラムを披露予定です。そしてうまくいけば4月に「マジャロシュ」+「ドナウの船旅」を合わせた長いプログラムで皆様を楽しませたいと思います。

E & A

Az előző előadáshoz képest fejlődött a vizuális/turisztikai részleg. Legközelebb az utazást már csomagosítani fogjuk, jelenleg azonban még folynak a tárgyalások a biztosító céggel. Márciusban a “magyaros” programunkkal fogunk villantani, majd reményeink szerint áprilisban, “magyaros”+”DH” rétegelt műsorral fogunk tudni kedveskedni a közönségnek.

A másik tartóoszlop a “Macskák délutánjának” Japánbéli ősbemutatója, amely bátyám uram ismételt idelátogatásával, és zenés közreműködésével fog megvalósulni. Május 9-10-16 a turné jelenlegi dátumai, de tervezünk további improvizatív fellépéseket is 😉 A produkciót, műfaját tekintve jazz fantáziának neveztem el, de bátyám “jazz szvit”-je is hangzatos. (Igyekszünk minden eszközzel megtéveszteni és bepalizni az érdeklődő közönséget ). Zongorán, tangóharmónikán és kotón fogjuk előadni.

もう一本の軸といえば、実のお兄さんチョルダーシュ・ガーボルを再び日本へ招いて、ピアノとアコーディオンと筝によるオリジナル作品であるジャズファンタジー「猫の昼下がり」で日本ツアーをする予定です。いまのところは 5月9-10-16日の3回 発表を予定しています。

Nehéz elmondani mi ez… valami ilyesmi lesz:

Hát ez tök halus… Jaja…

Az év hátrelévő részében teret hagytam az ad hoc adódó életreszóló lehetőségeknek. Ennek reményében KEGBÚB! Kívánok (nektek) Esztendőkben Gazdag Boldog Új Bendőt! Egyetek sok finomat és vigyázzatok az alakotokra! Ne fázzatok meg, ne fázzatok rá, ne fázzatok fel.

Síugrás, Kétmacs turné, Dunai hajóút másodízben, stb…

Elmúlt hát a november, advent első vasárnapját gyújtogatjuk. Nagy örömömre elkezdődött a síugró szezon, nagy bánatomra nem tudom nézni… Az élet már csak ilyen, a jóval mindig jár valami rossz. De természetesen nem hibáztatok senkit.
Bárcsak vissza tudnék emlékezni hogy mivel telt el a november… Elkezdtük szervezni pl a “Macskák délutánja” koncert turnét! Május 9,10,16, ezek a jelenlegi dátumok, de még változhat… Mindahárom alkalom Japánban a Chita-félszigeten. A repülőtértől végülis közel, aki mo-ról jönne esetleg… Komoly tüzijátékra van kilátás. Természetesen a magyar turné is előbb-utóbb beüt majd.

A hónap második fele a “Dunai hajóút” bűvöletében telt. A 29-i koncertet teltsátor előtt mondhatom sikerre vittük. Időnként az elhaladó négysávos út zajával versenyezve. A “Hulló faleveleket” lírikus bevezetőjét pl egy mentőautó szirénájával ölre kelve kellett érvényre juttatni, na ezt nem tudom sikerült e… Általánosságban mondhatjuk, hogy ezen a koncerten a ppp, pp, p, mp dinamikai sáv nem igazán volt működőképes.

Egyébiránt a szervező hölgy zseniális volt, nem csak hogy tip-top, klipp-klapp, de énekes lévén színpadi tanácsokkal is ellátott a beállásnál, a nézőteret pedig az ő két kórusa töltötte meg. Igazi “a délelőtt háziasszonya” volt.

Sokan nem tudjátok, de a “Dunai hajóút” egy japán matróz első kalandjait meséli el a Passau-Budapest járaton, amelyet egy hajónaplóba írt le. Ezúttal Emi olvasta fel az összes hajónaplós bejegyzést, legutóbb ugyanis felváltva csináltuk…
A korábbi koncerthez képest újítás volt még, hogy Martin Ferenc barátunk néhány képével felturbóztuk a vizuális hatást a teremben. Ezúton is köszönjük szépen! Talán ennek köszönhetően is állítólag sokaknak átjött hogy ez a Duna. Legközelebb turbotuning lesz 😉

mi is ott voltunk amúgy, várjuk hátha valaki küld képet …:)Aki szemfüles, az láthatja, hogy ez egy télire bebugyolált terasz helység.
A keretben lévő képeket lőtte Feri, a csipeszeseket Emi, összesen kilenc állomást énekeltünk meg. A térképet is Emi rajzolta 😉

A délelőtt egyik nagy felfedezése: a lusta magyarokból lettek az olaszok, mert ők mindig fekve éneklik a himnuszt… (pontpontpont)
Nos ahogy az előzetesben megelőlegeztem, ennek az olasz étteremnek a szexepilje a korlátlan espresso és a tiszta nemes szódavíz. Mindennek ellenére csak két espressot és egy hosszú kávét ittam, szódát is csak egy pohárkával, amit kaparó torokkal a kocsiba ülve rögtön meg is bántam. Legközelebb többet iszom, de az is biztos már hogy termoszt is vinni kell.

És hogy mi következik? Paka bácsi az óvodában! Korábban volt már ilyenre példa, a sorozat tehát folytatódik (az alábbi linken még videót is lelhettek) Minden korosztálynak más kell. Elég nehéz eltalálni. Tervszerint magyar körjátékot, jingle bells-t, Totorót meg talán egy kis sramlit fogok játszani. Drukkoljatok, hogy jól menjen 😉

http://alpakkaland.com/naptar.html

Hortobágyi húsos palacsinta

A profizmushoz az is hozzá tartozik… de hát a profizmus nem is jó… szóval az is a velejáró a profizmusnak hogy valójában nem is annyira jó dolog (ált isk magyartanárom Mária néni most biztos megszólna azért hogy “szóval” kezdtem mondatot, de hát szavak nélkül igen nehéz a beszéd), inkább olyan mint a sárga út, ahol optimális lépésekben kell haladni, időnként érdekes figurák társaságában. Igen, a profizmus az valójában az optimalitás. Pl úgy írni blogot, hogy ne kerüljön sok időbe, mégis meglegyen a megfelelő kattintás. Ez ebben a hónapban eddig nem sikerült, de még van pár nap, hátha kompenzálok valami ultra-sikeres bejegyzéssel. Holnapután pl lesz egy kisebb fellépés(mire ezt olvassátok már vége is van), egy jazzes formációval. A minap próbáltunk is, persze lehet hogy túlspiláztuk. Számolgattam mikor játszottam utoljára jazz formációban, kb egy rupó napja. Megnyugtat a tudat, hogy ha félrenyúlok is majd mondhatom hogy ez “dzsessz”. Na igen, hogy mi lesz a menü? Először is “hulló falevelek”. Felütötte a fejét a felfedezés miszerint Kozma József magyar nemzeti származék volt. így hasonlóan magyar nemzeti származék zenészként új apropót kínál ez a csodálatos alig 18 milliószor feldolgozott dzsessz sztenderd. 3 kihívást tartalmaz a darab, 1, hozzá tenni a 18 millió verzióhoz valami újat 2, megtalálni a magyaros vonatkozásokat/szerzői utalásokat a kompozícióban, 3, újra felfedezni és megszeretni, mert magyar…

1, nehéz 2, nincs 3 nehéz, de azt hiszem egész jól sikerült

Ezután a lombhullató örökzöld után, egy másik lassan magyar sztenderdé avanzsáló nóta, Lusta Dick nótája. Kevés magyarországon híres magyar eredetű jazz nóta van a “szomszédok zenéjét leszámítva”… , ez egy könnyen emészthető, és élvezettel játszható darabka.
íme itt egy egyszerű kotta hozzá dzsesszereken, merthogy csak akkordjelzéseket írtam. Egyébiránt ez a dal Deák Tamás szerzeménye. Sokáig nem is tudtam, (ez leginkább engem minősít), de rá lett kérdezve, ezért utána néztem…

A harmadik szám, a “Repülj madár repülj” című népdal feldolgozás volt. A Kodály-Bartók hagyomány szerint egy népdalfeldolgozás bármikor jöhet. Az akadémia munkássága nyomán ez a szemlélet egészen a dzsessz zene színterét is átitatta. A nehézség a magyar népdal feldolgozásokkal az az, hogy általában rövid 4 strófás, azon belül is magát ismételgető dallamocskákról van szó. Ez mulatós muzsikához tökéletes hosszúság, könnyen megjegyezhető, együtt énekelhető. Csak hát ebből kéne valamiféle kompozíciót alkotni, ami nem is olyan egyszerű feladat. A jazz-ben ez általában így néz ki: eljátszuk a dallamot, aláharmonizálunk valami kitekert akkord, majd “rázás művészien”. Na lényegében valami ilyesmit csináltunk 😛 Talán lesz felvétel, talán!

És akkor jöhet a hortobágyi palacsinta, merthogy csináltam, és ez is paprikás és mint azt már jól megtanultátok elengedhetetlen a zenéléshez;)


Paka jelenések パカ出現

Aki szemfüles volt az kiszagolhatta, hogy “van valami a levegőben”. Bár még igen kezdetleges, de a honlapon megjelent egy naptár! Miszerint e hónapban két jelenése lesz Pakának. Nem nagy, de kicsi. Bár a minap közzé tétetett, hogy Paka harmónikás bácsi lesz ha nagy leszek, ezúttal mégis zongizni fog majd. Az első mikró jelenés 20-án lesz a művházban ahol ugyebár Cs.Gy. dolgozik, és ahol már már irodai munkára is képessé vált, mondhatni a mindig pénzéhes társadalom elismert tagjává vált. Zárójelben azt is el lehet mondani, hogy a tavalyi évhez képest kevesebb síugrást nézett munkaközben(bezárójel).

Csordák csordájára, megrendezésre fog kerülni egy nagy-zongorás esemény, itt ebben a művháznak nevezett közösségi házban. Persze mint mindig itt sem minden a zenéről fog szólni, hiszen az első rész egy versenyfutás lesz, melynek az első 10 helyezettje fog tudni csak leülni a zongora elé. Még szerencse hogy ezúttal nem énekes esemény lesz, így talán nem lesz annyira nehéz leküzdeni a légszomjat. Azért dilemma van bőven… tudnivaló az első helyezettnek kell először játszani, ami azt jelentheti, hogy hiába előzött meg mindinki mást, lehet hogy nem lesz ideje megfelelően kipihenni a futás fáradalmait. Rosszul fog játszani, szomorú lesz és pocsékba megy az egész délutánja. Aki viszont túl sokat spóról a futásnál, az lehet hogy kimarad a tízből. Ideális tehát a középmezőny, mindig csak a sárga úton haladjunk. Ha sikerült bekerülni, onnantól kezdve viszont aranyélet van.

Nekem mint alkalmazottnak szerencsémre nem kell majd futnom, viszont legalább egy számot játszani fogok. Kinek mi a javaslata milyen számot játszak?

観察力の高い方はもしかしたらお気付きかもしれませんが、アルパッカランドのHPにイベントカレンダーが追加されました。シンプルですが、これからのイベントについてここで告知しようと思います。パカは今月は2回出演予定ですが、その最初の1回はなんとチョルダーシュ・ジュラがたまにおつとめの青海公民館でございます。こちらの公民館はチョルダーシュが一人前の社会人になった場所にもなります。そしてここで事務仕事、そしてヤギの世話の仕方を覚えることができました。

さて10月20日(日)にこの青海公民館に「こうみんかんぴあの」と称して、グランドピアノを開放するイベントが開催することになりました。但し音楽ばかりのイベントではなく、まずは競走~ 10位以内に入ったら、ピアノの演奏が褒美(先着順10名)。息詰まりに注意! パカはここは職員のため競走する必要はないので、ラッキーです。そして少なくとも1曲はひかせてもらいます。何にしましょうか? アイデアをお待ちしています♪

Bocsánat de a hosszabb verzióra várnotok kell legalább holnapig.
長いバージョンは早くても明日までお待ち下さい。

Paka 3 megjelenési formája パカの三つの姿

Most szívesen leírnám nektek, hogy ma milyen jó tökfőzeléket és bejglit csináltam, továbbá hogy besavanyítottam egy adag káposztát. De ez sajnos nem gasztronómiai blog, hanem zenei. Úgyhogy nem lehet, mert én erkölcsös ember vagyok.

今日は本当は冬瓜スープ、クルミロールを作ったこと、サワークラウトを支度したことについて書きたかったが、残念ながらこちらは音楽のブログでして、 わたくしはそう言ったモラルを守る、料理の話と音楽の話を交えることのできない人間なんです。

Az előző bejegyzésben leírtam nektek, hogy mi volt alpakka előtt. Azt hogy miért és hogyan lett az alpakka most nem írom le, mert az egy szövevényes bár kevésbé izgalmas történet. Mondhatni hiányzik a poén a végéről, ezért nem engedhetem meg hogy egy ilyen silány sztori beszórja csak úgy ebbe a magas szinvonalú mindennap hahotázunk blogba. Mégegyszer bocsánat, szóval ez egy zenei blog, nem vicc újság. (Az erkölcsöknek élni igen nehéz.)
Tehát, Alpakkának 3 megjelenési formája. 
前回の記事は日本語は付いてなかったが、アルパッカの前に何があったか、書き解きました。なぜ「アルパッカ」という名前になったかというのを、面白くない話であるため、控えさせて頂きます。さてこの記事ではアルパッカの三つの姿について解説していきたいと思います。


1. Csordás Gyula チョルダーシュ・ジュラ(第1姿態)
Főbb jellemzői: nagyon erkölcsös, társadalmilag és szociálisan elfogadott, jólfésült, gyakran borotválkozik, megértő, gondoskodó, békességes, japán szakosként végzett és az ennek megfelelő szférában dolgozik, irodai munkára is képes, megtanult spórolni, de nem valami jó üzletember. Rendkívül szerény. Ő a 3 alak közül jelenleg a legközismertebb.
主な性格:とてもモラルがいい、社会に溶け込んでいて認められいている、社交的、髪の毛がいい感じに揃えている、頻繁にヒゲを剃る、思いやりがある、面倒を見る、平和的、大学は日本語専攻卒業して、そしてこの分野で仕事をしている、事務仕事もできる、節約ができるようになったが、ビジネスセンスがよくない、とても慎ましい。三つの姿の中ではいまもっともよく知られています。


2. Alpakka avagy az egyértelműsítés kedvéért “Sima Alpakka”. (第2姿態) Alpakka legideálisabb alakja, ami a zenei alkotáshoz elengedhetetlen. Jámbor, keveset eszik, ha adnak neki valami hangszert akkor hetekig is eláll, szeret csak úgy feelingezni, nézni a felhőket, bambulni a fákat, kávézni, teázni, beszélgetni időkorlát nélkül, sétálni céltalanul, rajzolni. Mostanában keveset látni.
「アルパッカ」または「地味パカ」は音楽創作活動にもっとも大切で、最良姿態である。ボケ、小食、楽器さえもらえれば、何週間も持つ、雲や樹を長く眺めたり、コーヒーしたり、お茶したり、時間制限なしおしゃべるしたり、目標なく散策、絵描きなどが好き。最近あまりみない。


3. Varázslatos Alpakka, Alpakkának a szuper alakja. Tud repülni, sokat táncol, énekel, forr benne a vitalitás, kicsordul belőle az adrenalin, kiszámíthatatlan, bombasztikus, olykor veszélyes, meghökkentő, és erkölcstelen. Ez a forma szükséges a zenei produkciók előadáshoz, ami mellesleg rendkívül energiaigényes. Mostanában még Sima Alpakkánál is ritkábban lehet látni.
マジカルアルパッカ(第3姿態)
アルパッカの最強変態 :飛ぶことができる、よく踊る、歌う、血潮が燃えている、アドレナリンが溢れこぼれる、予想しにくい、爆発的、ときには危険、突拍子もない、無礼である。出演する際にはこの姿がもっとも大切な姿です。最近地味パカよりも見当たらない。

以上パカペディアよりでした。

(pakapedia)

Mi volt az Alpakkaland előtt? (pakapedia)

Jogos a kérdés, és néhanyan tudhatják, de azért nem túl közismert.
Kezdjük hát az alapoknál. Először nem volt még Alpakka… Annak idején bátyám kezdett el tevékenykedni az unokatesóm által vezetett “Breeze” nevezetű demoscene-es ún. demo-s csapat zeneszerzőjeként. A demoscene-hez járultak ún “Party”-k, aminek a lényege az volt – csak hogy a hivatalos definíciót idézzem – “számítógépes szakemberek gyülnek össze, és mérik össze szakmai tudásukat”. Ez részben tényleg így volt, de azért sok volt az olyan ember aki csak gamelni járt. A party-k csúcspontja a “demó kompó” volt, ahol az egyes résztvevő csapatok audió-vizuális bemutatóját lehetett megcsodálni, majd szavazni arra hogy melyik is volt a legjobb, legszórakoztatóbb. A demókhoz zene is járt, és engem ez a rész érdekelt a legjobban. Mármint, akkoriban szerettem mindent úgy csinálni mint a bratyó, adott volt tehát hogy én is zenét fogok szerezni. legalábbis majd valamikor:)

Nos mindez a “zeneszerzés” a legelején a Commodore 64 platformján történt. Szószerint programozni kellett a zenét, kezdve a hangszínek kikódólásával. Most nem megyek bele ennek a szépségeibe, mert elég speciálisan kattant területe ez a zenének, de elég kocka.

6-7 éves lehettem akkoriban és ez a C64-es kockulás akkor még túlbonyolult volt nekem, úgyhogy az kimaradt. Tisztán emlékszem, hogy egyszer míg bátyám komponált, addig én origamiból Nóé bárkáját hajtogattam, de akkor még csak passzív élvezője voltam a dolgoknak. A pc-s zeneszerkeztésbe viszont már bele tudtam szállni. Névszerint a Fast tracker 2 nevű zeneszerkeztő kezelését sajátítottam el. Első “szerzeményemet” 10 éves koromban írtam…, hát ami azt illeti innentől csak felfelé vezethetett az út! 😀 Az első korszakomban leginkább ún. “house” stílusu zenékre specializálódtam (a kevésbé járatos olvasók kedvéért egyfajta “tuctuc” zene ), a Viva TV meg Top TV-ben hallgattuk a Mr.Jack-et meg ilyesmi. A house-on belül is több alstílusba beleástam magam, deep, pszicho, garage, happy stb… ( szerintem amúgy sikerrel 😉 ) Bátyám akkoribán már többszörös díjnyertes volt a zenéivel, jöhetett az, hogy lassan én is induljak egy ilyen számítógépes zenei versenyem. 13 évesen belföldön 5-ik, külföldön 13-ik helyezésig jutottam. Egy ideig el tudtam volna képzelni hogy csodagyerek lesz belőlem, de ezen a ponton álmaim véget is értek.

Időben kicsit vissza kell ugranom most. A zeneszerzéshez ugyebár művésznév is kell. Nem igazán tudtam mi legyen, ha jól emlékszem unokatesóm javasolta, hogy legyek “miszter suksz”. Olyan menően hangzott, hogy nagyon belelkesedtem és elfogadtam a nevet(ekkor lehettem 10). Később felvilágosítottak, hogy ezt tulképp mr.suxx-nak kell írni, és talán azt is hogy mit jelent 😛 Na de mire felvilágosodtam, nem is érdekelt az egész. Mr.$uxx-ként “s” helyett dollárral írtam a nevemet. Ez valamiféle gengszter dolog lehetett:) Gyakorlatilag az érettségiig ezen a néven íródtak a zenék, amik szoftveresen készültek. A váltás 2005 nyarán történt… De ezt majd a következő részben…, talán ki is fejtem…

Mr.$uxx pályafutása leszámítva a fentebb említett két közepes eredményt, sok nyilvánosságot nem kapott. A legfontosabb műveket egy csokorra gyüjtve egy kedves barátom szülinapjára “Végülis átjöhetsz” címmel CD-re kenve ajándékoztam. (ezt az albumot pont a minap hogy-hogy nem, megtaláltam valami googledrive mappában! mik vannak). Továbbá egyetlen egyszer, egy igen jó érdi buliban, visszavonulás utáni retro jelleggel Mr.$uxx live act-et adott elő alpakkás pólóban és tiroli szuvenír szövet sapkában.

ハンガリーの癒し音楽、Magyar gyógyzene

ブダペストの17区を舞台にした癒し音楽。日本語の説明は更にこの下になります。

Többen nem is ismerik el Budapest részeként. De hivatalos iratokban mégis a főváros egyik kerületeként szerepel. Az 50-es években kezdődött, hogy megavárosokat kezdtek el létrehozni, mindezt úgy próbálták hogy megpróbálták felduzzasztani a környező falvakat akkorára, hogy összeérjen a középső nagy gumóval. Ez anno a 17.ker esetében is így lehetett, azonban a duzzasztás mégsem sikerült teljesen. A méltán híres 67-es busz járat, amely megrajzolja kőbánya és zugló határát, rákoskeresztúr irányába veszi útját. Aztán hosszas kilómétereken, elhagyva az egis gyógyszergyárat kőbányaként regisztrált senkiföldjén halad tovább. Az első áldozó utasok, mind ezt dúdolják. “Hova megy a kis busz Titusz? Szívemnek e táj mint kaktusz. Szúrós-szívós, időtálló, mindig üres buszmegállók. A táj nem úgy fest mint Pest. Vajon ma hol találja fejemet az est? Bokor, ganéj, sínpálya, zötty! budapest táblája elköszön. Sűrű erdő, korom éj, szívem nincs már mit remélj. Vadvirágot s csókot halmomra, poraim határvégi malmoknak. Lelkem szállna egekbe már, de pest most tárt karral vár. Tompán huppanó rákosnak fénye, újra virrad lelkem reménye.
Ó Baumax szelleme, hol vagy most? kit a kapitális tisztító szél elmosott. Csak a tesco áll még, az ócska, nyárfasor szomorúan sír alatta.
Hova megy a kis busz Titusz? Fel a dombra, szívem virulsz. Odafent vár uszoda, cukrászda, óvoda, s ha megyek mindig köszönt a madár óda” (közisemert popnóta)
(egy kis japán intermezzo aztán folytatás! )

私の実家にもなる17区はブダペストの面積の一番大きい区と言われている。大平原が広がりかけるペストの東部、ラーコシュ小川沿いに面していることから、ラーコシュケレステゥール(ラーコシュ交差路)、ラーコシュ州などという呼び方がある。本当に細くてちょろちょろしているからラーコシュ「小川」です(サウンドクラウドのカバー写真を参考に)。植生といい、街並みといい、ラーコシュ州はハンガリーにしては全く普通な風景になります。その中には「鳥の丘」という全然「丘」っぽくはないが、確かに鳥がいっぱい住んでいる住宅地区があります。このような少し素朴で自然が元気なところで、このポストで紹介しようとしている音楽が作られました。鳥の丘の早朝の鳥たちの泣き声を土台に、3段階のピアノの即興曲になります。リラックス、瞑想などのときに使えたらいいなと思いまして~。現在サウンドクラウドには1段のみ公開していますが、3段まで気になる方はメールして下さい。ね。


Egy szó mint száz! Meglehetősen természetdús a rákos partja, bár nem egy nemzeti park. De talán épp ez adja a szépségét, hogy teljesen átlagos, mégis van benne némi fennségesség. Ezt megörökítendő (bár valójában zenében megörökíteni nem sok értelme van), oridzsinelle madárhangokra alapozva lett szerezve egy kis zongorás gyógyzene. A madárhangok felvételét követően a zongorát egy nekifutásból szünet nélkül vettem fel. A zenei rész 3 stádiumra osztható, ezt tulajdonképpen lehet 15 perces meditációs lépcsőnek is felfogni, ahogy tetszik.

A madárhangok a házunk előtti utcarészen kerültek megörökítésre, egy tavaszi hajnalon 5 és 6 óra között. Ugyani ki kellett retusálni belőle néhol a postás motorozását, de azon kívül minden teljesen természetes, eredeti és organikus. A madarakat nem kérdeztem meg a szerzői jogokkal kapcsolatban, de eddig nem kaptam visszajelzéseket. A soundcloud-on egyelőre az első stádiumot hallgathatjátok meg. Akit érdekel a fullos verzió írjon privibe 😉